Láthatóan fogalmam sincs arról, hogy most mi is lehetne itt a helyes kezdő sor, itt ülök és kb. 1 napja próbálom összeszedni a gondolataimat. Majd belejövök…

Ketten vagyunk, a húgom és én, 16 éves csaj és 22 éves srác. A húgom Finnországban én Magyarországon (még). Evi kint tanul, középiskola, én itthon tanulok és félállásban dolgozok az egészségügyben. Nevezhetjük nem hétköznapinak az esetet, de ez is csak nézőpont kérdése, mint a világon minden.

Novemberben felállítottunk egy célt magunk elé, mi szerint az elkövetkező 9 hónapban teljesen átformáljuk magunkat; figyelünk a kajára, a testünkre - lelkünkre, úszunk, futunk, edzünk, egészségesen eszünk, szóval mindent megteszünk azért, hogy fejlődjünk.

Holnap hétfő, december közepe lassan. Ez biztos, hogy nem a legmegfelelőbb időpont a súlyzós edzések elkezdésére, de nem riaszt el ez sem, mint ahogy baszottul nem fog semmi, mert csak így lehet végig csinálni!

Tehát holnap kezdem az edzésterv alapján való haladást, később azt is leírom, pontosan mi alapján megyek.
Evi edzésterv nélkül halad tovább, spontán edzések, semmi előre tervezés, csak nyomja.

Két teljesen eltérő módszer, viszont együtt csináljuk, együtt beszéljük meg nap mint nap a történéseket, együtt vitatjuk meg a dolgokat, adunk egymásnak erőt a folytatáshoz.
Folyamatosan beszámolunk mindenről, hozzuk az összegzéseket, az inspirációkat, a kajákat meg mindent.

Szeretnénk megmutatni, milyen is az, mikor valaki tényleg hisz önmagában átlagemberként és tesz az egészségesebb énjéért.
Nincs semmi trükk, semmi kiváltság, semmi high-tech cucc, sem csodamódszer, nincs milliós havi fedezet, sem 24 óra szabadidő egy nap. Csak mi vagyunk és az elszántság!

Kezdődjön hát…