Annyi minden kavarog a fejemben, hogy azt sem tudom, hol kezdjem el leírni. Pedig szeretném megosztani, nagyon is… Ezt is felfoghatnám rossz dologként, de azért nem volt ez mindig így.

Egész kicsi koromtól kezdve mozogtam, mindig volt valami közösség, csapat, baráti kör ahol sportoltam. Foci, kézilabda, vízilabda, később az úszás. Szóval soha nem gondoltam, hogy egyszer én itt ülök és egy ilyen bejegyzést írok egy blogra.

A fogyás téma engem messziről elkerült, mindig ettem a megfelelőnek hitt kajákat, edzésről edzésre jártam. Akár heti 6 nap, reggel-este, csináltam a dolgom, majd jön, aminek kell! Hát jött is…

Először olyan formában, hogy sikerült pofás kis módon abbahagyni mindenféle mozgásformát, szép lassan leültem a fotelkámba tv-t bámulni és zabálni. De ebből elég is ennyi, a lényeg, hogy 93 kilóval ott jártam, hogy egy emelet lépcsőzés is kifárasztott.

2014 május: Talán itt volt egy bizonyos fordulópont az életemben, amikor rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. Először csak gondolatok voltak, semmi extra. Kicsit le kellene adni, kicsit hozni kellene a régi formám, kicsit nem vagyok én most kabbeafaszom?!

Június: Jött egy hatalmas pofára esés, világvége, kilátástalanság, meg minden amit ilyenkor el tudsz képzelni. Nehéz volt ebből felállni, de akartam, mindennél jobban. Az élet változások sorozata, nem állhat meg, történjen bármi is!
Életemben ekkor találkoztam először testközelből ezzel az egész low carb dologgal. Nézegettem, hát mondom kipróbálom, veszíteni nem nagyon van mit, épp most.
A dolog bejött, fogytam is már az első héten 4kg-ot!!!!
Fasza gyerek vagyok, a testem emlékszik, akarat megvan, gyerünk, menni kell tovább.

Július: Elkezdtem újra mozogni, össze-vissza, mindegy mit, csak csinálgattam. Próbáltam futni, ugrálni, úszni, saját testsúllyal edzeni. Természetesen ez volt a kezdet, nagyjából a nulláról, újra mindent. De csináltam, mert akartam! Le is jött a 6. kg is. BRAVÓ!

Augusztus: Próbáltam rendszerezni ezt az egész edzési rendszerem, kevés sikerrel. A kajára nagyon figyeltem, NULLA cukor, liszt, krumpli, tészta. De ez kajak igaz…NULLA! Ekkor már a mérleg 84 kilón állt meg alattam. Király!

Szeptember-Október: A kaját folytattam, tovább tartottam a diétát. Edzések itthon, még mindig katyvasz… Nem tudtam egyszerűen feljebb lépni, nagyon nehéz volt. Valami mindig lefogott és nem engedett a következő szintre. Talán itt tanultam meg újra kizárni a sok szart magam körül.
Az elhatározás megvolt, fejben összeállt minden, de egyszerűen nem ment.

November: Jött a tényleges változás, nincs mese, csinálni kell. Leszarok mindent, muszáj!!! Edzés teremben, futások, úszások, edzésterv saját magamnak, kaja előre leírva. Szóval minden, ahogy illik.

Röviden ennyi a történet az én változásomról, a döntésemről, hogy az egészségre IGEN-t mondtam.

Ma nagyon nehéz egy ilyen cselekvéssorozatot véghezvinni, ezzel tisztában vagyok. Ha meg is születik az elhatározás, számtalanszor fogsz elesni az úton. Viszont mindig gondolj arra, hogy legalább már elindultál, úton vagy. Ha pedig már mész, akkor ne add fel soha, mert az addig megtett lépéseid kárba mennek.

Sajnos az elhatározásban, a döntésben nem tudok kirívóan segíteni, ezt mindenkinek magának kell meghozni. Kényszeríteni nem lehet senkit, mert az lószart nem ér.
Talán a mások példája, talán egy lelki mélypont, talán egy romló egészségügyi dolog az ami beindítja benned is a késztetést. Nem tudom. Magadnak kell felismerned.
De egy dolgot ne felejts el: Egyszer élsz, egyetlen esély, semmi több. Most kell megragadni, mert az idő ketyeg és a pillanat soha nem tér vissza. Nincs időd szarakodni!

2015 Március: Az egész világ megfordult velem, új élet, új nézőpont, új cipő. Most már ez az életem, ez vagyok én. Az edzéseken meghalok, kikapcsolom a környezetet, csak én vagyok arra az egy órára.
A testem totál off a végére, de a lelkem szárnyal, érzem, hogy ÉLEK!!! Lezuhanyozok, kaja és megint akarom, mozogni akarok és újra átélni az ÉLEK érzést. Alig várom a holnapot, hogy megint edzhessek, a kajálásokat, hogy érezzem, növök!
Örülök mindennek, a reggelnek, a kávénak, a napnak, az esőnek, a kajáknak, a víznek, a természet hangjainak, a zenének, a csendnek, az illatoknak. Mind-mind feltölt! Mert így döntöttem és ez már az enyém, senki nem veszi el tőlem!
Kinyílt az elmém, nem csak nézek, látok is dolgokat, optimizmus jellemez, határtalan minden, jönnek a jó dolgok, a nézőpontjaim globálisabbak, mint valaha. Aztakurva…

Ami az elején lemondás volt, amit nehezen éltem meg, küzdelmek árán, az mára a létem, a mindennapjaim alapja. Fogalmam sincs, hogy tudtam ezek nélkül élni.
Akartam a változást, most akarom a fejlődést és csinálom, mert ez az én ÉLETEM!