Viszont, ha egy kicsit tovább gondolom ezt az egész majmolást, akkor már sokkal többről szól a történet, mint a végletek összehasonlítása.
Ha csak és kizárólag a testképre fektetjük a hangsúlyt(ez most érthető mind nők és férfiak tekintetében is), akkor teljesen irreálisan és degeneráltan látjuk a világot, mint ahogy az manapság kibaszottul elfogadott látásmód lett.

Az ember nem csak egy test, nem csak a kinézet van. Ezen túl van egy psziché, egy lélek, aminek az ápolása ugyanolyan fontos, mint a testünké.

Lehet itt akárki, akármilyen fitt, ha idegileg a béka segge alatt van, vagy épp lehet valaki 100%-ban épelméjű, ha a teste egy ormótlan amőbára hasonlít. (Az mondjuk egy másik dolog, hogy szerintem a
kettő együtt létezik csak, ha nincs egyik, nem lehet másik sem.)

Tehát a lényeg, amit ezzel mondani akarok, hogy meg kell találni a test és lélek között azt a kapcsolatot, aminek köszönhetően ki tudjuk magunkban alakítani a megfelelő énképet, az egészséges énképet.

Tudnunk kell, hogy a médiában szereplő modellek nem hétköznapi formát viselnek, az egy versenyforma. A kocsimból sem szeretnék F1 versenyautót csinálni mindenféle képtelen köcsög módszerrel, mert tudom, hogy a kettő nem egy kategória.
E mellett pedig a másik oldalról azt is be kell látnunk, hogy nem hanyagolhatjuk el a testünket a végtelenségig, mert ebből csak ez az egy van. Elköltözhetünk más városba, más országba is, ha az adott helyen szar az élet. Sőt, még a kurva bolygót is elhagyhatjuk(egyszer). Viszont a testünk egy és örök, nem várhatjuk el, hogy ha szart teszünk bele, az arannyá váljon.

Én nem akarok beleszólni senki életébe, nem tudok megváltoztatni gondolkodási módokat, nem is áll szándékomban. Viszont én változtattam… változtattam az életemen és meggyőződésem, hogy jó irányba! S ezt a jó irányt mindenképp közzé akarom tenni, hogy mindenki lássa: Lehetőségek vannak!

Ez az én véleményem.
Szabi